Lászlómajor

A Lászlómajor története szorosan kapcsolódik a Galántai Esterházy-családhoz, amely a 17–18. században fokozatosan birtokba vette a Fertő-tájat és a Hanságot. A 19. század második felében az uradalom majorsági központokat hozott létre: ezek közé tartozott Lászlómajor is, amelyet az 1860-as évek végén alapítottak a homokos gorondon, védve a Fertő hajdani áradásaitól. A cselédek számára lakásokat alakítottak ki, sőt iskola is működött itt.

1945 után az Esterházy-birtok magyarországi működése megszűnt, Lászlómajor pedig a Nádgazdaság, majd a helyi termelőszövetkezet kezelésébe került. A családok az 1960-as évek közepéig laktak itt, később a közeli falvakba költöztek. Az épületegyüttes az állam tulajdonába került, majd több európai uniós projektnek köszönhetően teljes felújításon esett át, amely 2015-ben fejeződött be.

A főépület eredetileg ló- és tehénistálló volt: középső része az 1860-as években épült, majd az 1910-es években bővült ki két oldalirányú toldással. Ezek födémszerkezete ritkaságnak számít, hiszen ún. „porosz-süveg” boltozattal készült, amelyet a rekonstrukció során megőriztek.

Ma Lászlómajor kettős funkciót lát el. Egyrészt a Fertő–Hanság Nemzeti Park fertői látogatóközpontjaként működik, ahol a térség gazdálkodásának múltja, a természetvédelem feladatai és régi magyar háziállatfajták is bemutatásra kerülnek. Másrészt a Nemzeti Park gazdálkodási központja is itt található, géptárolókkal és műhelyekkel. A majorság bemutató karámjaiban szürkemarhákat, rackajuhokat, mangalicákat és más őshonos fajtákat láthatnak a látogatók.

Galéria