Borsodi-dűlő

A Fertő-vidék és a Hanság egykor, a nagy lecsapolási munkálatok előtt más képet mutattak, mint a nemzeti park megalakulásakor. Felszíni vizeiben összefüggő, mintegy 100.000 hektárnyi mocsaras, lápos, ingoványos terület volt, amelyet tavak, kisebb kiemelkedések (ún. gorondok) tarkítottak. Az elmúlt századok folyamán többször fölmerült a vidék lecsapolásának, mezőgazdasági művelésbe vonásának gondolata, de jelentős sikereket csak a XIX. és XX. században értek el ezek a munkálatok. Több részletben szabályozták a Hanságba ömlő folyókat, a medence mélyebben fekvő részeiről pedig kiterjedt csatornarendszerrel vezették el a vizet. A Fertő időszakos kiöntéseit a délkeleti partvonalon az 1900-as évek elején megépült körgát akadályozza. Az itt kezdődő Hansági-főcsatorna Ny-K-i irányban keresztül szelve a tájat folytatódik a Hanságban is, a táj vízrendezésének legjelentősebb műtárgyaként. Az ide gravitáló hansági lecsapoló árokrendszer kiépítése csak 1958-67 között fejeződött be.

A vízügyi beavatkozások mellett a vidék arculatát alapvetően meghatározta a trianoni határ, amely egyaránt kettészeli a Hanságot és a Fertő-tavat. Ennek a hatása akkor lett drámai, amikor az országhatár egyben két világrendszer határává is vált. A több évtizedes elzártság csak lassan enyhült. A 70-es évek végén vált lehetővé természetvédelmi területek, a Fertő-tó Tájvédelmi Körzet és a Hanság Tájvédelmi Körzet megalakítása, a megmaradt természeti értékek megőrzése érdekében.

Újabb mérföldkövet jelentett a politikai rendszerváltás, amellyel egyidős a Fertő-tavi Nemzeti Park, amelyet később összevontak a Hanság Tájvédelmi Körzettel, így alakult ki a mai Fertő-Hanság Nemzeti Park. A Nemzeti Parkká alakulással egyidőben vált lehetővé az első lépések megtétele a lecsapolással átalakított élőhelyek rekonstrukciója érdekében.

A Mekszikópuszta környéki területek egykor a tó árterületét alkották. Ez azt jelenti, hogy a közel sík terepre a gyakori, erős Ény-i szelek a szikes tóvizet újra és újra kihajtották, ezzel biztosítva a szikes mocsár vízutánpótlását. E természetes kiöntéseket a Körgát megakadályozta, így eltűnt a legtöbb itt fészkelő vízimadár és megindult a vegetáció átalakulása is. Az évről-évre erősen ingadozó vízállású Fertő vízszintjének állandósítását a tómeder gyors elnádasodása követte, amely széles sávban keretezi a partot. Ezzel megszűnt az eredeti, természetes parti vegetáció. A növényzet struktúrájának megváltozása tovább szűkítette számos vízimadár-faj fészkelési- és táplálkozó helyét.

A rekonstrukció célja a megismétlődő elöntések biztosítása, a Fertő szennyezetlen vízével oly módon, hogy a vízborítás a száraz nyári hónapokban a terület eredeti jellegének megfelelően a párolgás által fokozatosan csökkenjen. A sekély, 20-50 cm-es vízborítás megfelelő fészkelő- és táplálkozó helyet jelent a legtöbb vízimadár számára. Ősszel újra árasztjuk a kiszáradt területet.

A rekonstrukció az eredeti kiterjedésének csak egy részén biztosítja a vízborítást, ezért a mélyebb részek néminemű kimélyítésével kisebb tavakat alakítottunk ki a különböző vízmélységek biztosítása érdekében, a tómedrekből kikerülő földből pedig szigeteket építettünk. Ezek alkalmas fészkelő helyei a sirályféléknek. Gondoskodtunk arról, hogy a tavak vízszintje szabályozható legyen, figyelembe véve a csapadékosabb vagy szárazabb időjárás hatását.

A lecsapoló munkák után megritkult, vagy eltűnt számos fészkelő madárfaj. Évtizedeken át, egy-egy különösen csapadékos tavasz kivételével mutatóba sem lehetett látni gulipánt, gólyatöcsöt, széki lilét, vagy tavi cankót. Az elárasztások után ez megváltozott. Visszatértek a régen eltűnt fészkelők, az említetteken kívül rendszeresen, vagy alkalmilag számos madárfaj költ itt, például üstökös- és cigányréce, danka- és szerecsensirály, küszvágó csér, goda, piroslábú cankó és még hosszan sorolhatnánk. Ennél is több madár kiváló táplálkozóhelye a terület: a tó nádasaiban költő kócsagok és gémfélék, kanalasgém, nyári lúd, számos átvonuló vadlúd és vadréce, partimadár jár ide rendszeresen.

Szinte egész évben több ezer vízimadár figyelhető meg itt a szabadon látogatható madármegfigyelő tornyokból.

A területek kezelési sajátosságai:

Tekintve, hogy az egykori ökológiai viszonyok sok tekintetben átalakultak, az élőhelyrekonstrukciós terület folyamatos kezelést igényel. Ezeknek a beavatkozásoknak az a célja, hogy biztosítsák a terület vízellátását, a szikes jelleg fenntartását, beleértve a szikesekre jellemző növénytársulások fennmaradását is.

Rendelkezésünkre állnak a célkitűzéseknek megfelelő vízkormányzást lehetővé tevő zsilipek, amelyekkel megvalósítható az igény szerinti árasztás, vagy vízszintcsökkentés. Előfordul, hogy a fészkelési időben hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadék miatt csökkenteni kell a vízszintet, illetve aszályos téli időjárás esetén lehetőségünk van kora tavasszal pótolni a vizet. Később erre a fészkelések veszélyeztetése miatt nincs – vagy csak erősen korlátozottan van – lehetőség.

A tómeder már említett elnádasodása miatt a sekély vízborítás mellett helyenként itt is nádasodás figyelhető meg. Mivel a rekonstrukció egyik fő célja az elnádasodott parti sáv eredeti ökológiai viszonyainak biztosítása, ez a folyamat nem kívánatos. A nád terjedésének visszaszorítására azok a módszerek kerülnek alkalmazásra, amelyek korábban is szerepet játszottak a gyorsan terjedő vízinövény „féken tartásában”: legeltetés magyar szürkemarhával és rackanyájjal. Egyes területrészeket kaszálunk.

Az árasztást biztosító zsiliprendszer kialakítása lehetővé teszi a vízzel borított és szárazon tartott területek váltakoztatását, így a nádasodás elleni kezelés nem veszélyezteti a vízimadarak költését.

A fészkelő fajok (pl. nyári lúd, partimadarak) esetében jelent gondot a térségben túlszaporodott róka és vaddisznóállomány. Mindkét faj a tojások és fiókák pusztításával komoly veszélyeztető tényező a területen. Emiatt átgondolt vadállományszabályozás szükséges. A védett területek háborítatlansága nagy vonzerőt jelent a rókák és a vaddisznók számára, ezért állománysűrűségük messze meghaladhatja a környező területekét. Különösen fontos a rókaállomány rendszeres gyérítése, mivel a 90-es években bekövetkezett ökológiai változások (mezőgazdasági struktúra váltása stb.), a vadászati szokások megváltozása és a veszettség elleni immunizálási program miatt a faj helyi populációja – hasonlóképpen Magyarország más országrészeiben is – erősen megnőtt.

Meg kell akadályozni, hogy ökológiai csapda alakuljon ki, amelynek lényege, hogy biztosítjuk a veszélyeztetett állományú vízimadarak fészkeléséhez és táplálkozásához szükséges – korábban már megszüntetett –  vízviszonyokat, majd a megtelepedő populáció szaporulatát az elsősorban védett területeken kívül jelentkező emberi hatásra megnövekedett állományú ragadozók elpusztítják.

Galéria