Király-tó

Az egykori hansági tavak a lecsapolások során eltűntek, majd a helyükön indult tőzegbányászat révén újra alakultak. A védett területeken két jelentősebb ilyen tó található, a Király-tó és a Fövenyes-tó. Jelentőségük többek között a térség kétéltűi számára kiemelkedő (Mocsári béka /Rana arvalis/, vöröshasú unka /Bombina bombina/ kecskebéka /Rana esculenta/ stb…) és hüllői (vizisikló /Natrix natrix/), valamint egyes vízimadár fajokra, amelyek e tavak körüli gyékényesben és nádasban fészkelnek, illetve ide járnak táplálkozni (kiemelendő a fokozottan védett cigányréce /Aythia nyroca/, bölömbika /Botaurus stellaris/, búbos vöcsök /Podiceps cristatus/, barna rétihéja /Circus aeruginosus/ …stb.) Az emlősök közül külön kell szólni a vidráról (Lutra lutra), valamint a visszatelepített európai hódról (Castor fiber). Ez utóbbi a hansági lecsapoló árkok és folyók hálózatát kihasználva szépen terjed.

A Király-tó az egyik utolsó természetes maradvány láptó a Hanságban. Bár a lecsapolások következtében eltűnt a vize, és kiszáradt, a későbbi tőzegbányászat során a felszíni mélyítéseknek köszönhetően újra alakult a tó. De ez a tó már nem az a tó. Az évezredek során kialakult több méter mély tőzegrétegek már nincsenek meg, és nagyon bizonytalan a vízutánpótlása is, különösen a száraz években. Ugyanis leginkább a talajvizek, csapadékvizek jelentik a vízutánpótlást.

A Király-tó térsége az úgynevezett „csend szigete”, ugyanis a Hanságnak ez az a része, amely a legtávolabb van minden településtől. Aki ide látogat természeti élményeket gyűjteni, annak érdemes nem perceket, hanem türelmesen inkább több órát itt tölteni. Megéri, hiszen a jutalom egy-egy csodás madárhang a közeli füzesekből, a nád és gyékény közül, vagy a környező rétekről, egy-egy berepülő gém, barna rétihéja, réce, fekete gólya, vagy akár rétisas.

A kilátóból nyugat felé nézve pedig akár még a Fertő-Hanság Nemzeti Park legelő bivalyai, vagy magyar szürke szarvasmarha gulyája is előtűnik.

Galéria