A Fertő-vidék és a Hanság egykor, a nagy lecsapolási munkálatok előtt más képet mutattak, mint a nemzeti park megalakulásakor. Felszíni vizeiben összefüggő, mintegy 100.000 hektárnyi mocsaras, lápos, ingoványos terület volt, amelyet tavak, kisebb kiemelkedések (ún. gorondok) tarkítottak. Az elmúlt századok folyamán többször fölmerült a vidék lecsapolásának, mezőgazdasági művelésbe vonásának gondolata, de jelentős sikereket csak a XIX. és XX sz-ban értek el ezek a munkálatok. Több részletben szabályozták a Hanságba ömlő folyókat, a medence mélyebben fekvő részeiről pedig kiterjedt csatornarendszerrel vezették el a vizet. A Fertő időszakos kiöntéseit a délkeleti partvonalon az-1900-as évek elején megépült körgát akadályozza. A Hansági-főcsatorna Ny-K-i irányban keresztül szelve a tájat folytatódik a Hanságban is, a táj vízrendezésének legjelentősebb műtárgyaként. Az ide gravitáló hansági lecsapoló árokrendszer kiépítése csak 1958-67 között fejeződött be.
A vízügyi beavatkozások mellett a vidék arculatát alapvetően meghatározta a trianoni határ, amely egyaránt kettészeli a Hanságot és a Fertő-tavat. Ennek a hatása akkor lett drámai, amikor az országhatár egyben két világrendszer határává is vált. A több évtizedes elzártság csak lassan enyhült. A 70-es évek végén vált lehetővé természetvédelmi területek, a Fertő-tó Tájvédelmi Körzet és a Hanság Tájvédelmi Körzet megalakítása, a megmaradt természeti értékek megőrzése érdekében.
Újabb mérföldkőt jelentett a politikai rendszerváltás, amellyel egyidős a Fertő-tavi Nemzeti Park, amelyet később összevontak a Hanság Tájvédelmi Körzettel, így alakult ki a mai Fertő-Hanság Nemzeti Park. A Nemzeti Parkká alakulással egyidőben vált lehetővé az első lépések megtétele a lecsapolással átalakított élőhelyek rekonstrukciója érdekében.
A lecsapolásokat követően a hansági tavak többsége megszűnt, mindössze a Fehértó és a Barbacsi-tó maradt meg. A tőzegbányászat következtében alakultak ki, illetve újra alakultak kisebb tavak (Királytó, Tündértó és Fövenyes-tó). Ezek és a lecsapoló-öntöző-rendszer csatornái nyújtottak menedéket az egykori lápvilág hínár-, hal- és kétéltű fajainak. A nyílt vizes élőhelyek és a mocsárvilág helyreállítását célozzák a 2001-ben megkezdődött a hansági vizes élőhely-rekonstrukciók kialakítás, amelyek első lépése a Nyirkai-Hanyban valósult meg a Holland Királyság támogatásával.
A nyílt vizes élőhelyek tucatnyi növényfaja közül a kolokánt (Stratiotes aloides) vagy a színpompás sárga szőnyeget alkotó tündérfátylat (Nymphoides peltata) lehet kiemelni. A hansági vizekre jellemző hal a lápi póc (Umbra krameri), a réti csík (Misgurnus fossilis), a nyurga ponty (Cyprinus carpio), a compó (Tinca tinca), a csuka (Esox lucius) és süllő (Stizosteidon lucioperca). A kétéltűek közül a kecskebéka (Rana esculenta) mellett a leggyakoribb a mocsári béka (Rana arvalis) és a közösségi jelentőségű vöröshasú unka (Bombina bombina). A hazánk egyetlen őshonos teknősfaja, a mocsári teknős (Emys orbicularis) nagyon ritka a területen.
A közeli tóközi tavak mindig is jelentős madárélőhelynek számítottak, az elárasztott Nyirkai-Hanyt pedig gyorsan felfedezték a költő és vonuló madárfajok. Egyes fajok vonuláskor akár tízezres egyedszámban is megjelenhetnek a területen. Nem véletlen, hogy a 2001-ben megvalósított élőhely-rekonstrukció területe már 2006-ban felkerült a nemzetközi vadvizek jegyzékére (Ramsari terület). A fészkelő fajok közül, a teljesség igénye nélkül, csak néhány fajt említve: cigányréce (Aythia nyroca), böjti réce (Anas querquedula), barátréce (Aythya ferina), bölömbika (Botaurus stellaris), búbos vöcsök (Podiceps cristatus), vörösnyakú vöcsök (Podiceps ruficollis), vörösgém (Ardea purpurea), bakcsó (Nyticorax nycticorax), kanalasgém (Platalea leucorodia), réti sas (Haliaetus albicilla), barna rétihéja (Circus aeruginosus).
Itt, a Nyirkai-Hanyban a Hanságot egykor árasztó egyik folyó, a Rábca vizét engedjük ki gravitációs úton a területre. Három, visszaalakított tóból áll a vizes élőhely-rekonstrukciós terület. A keleti résznek a neve a Liliomos, az északi a Bikafej, míg a nyugati az Aranyosi. Ezen elnevezések régi térképeken is szerepelnek.
A területet délről a Rábca, északról a fertői és hansági lecsapoló árkok vizét összegyűjtő Hansági-főcsatorna fogja közre.
Galéria
A teljes tartalom megtekintéséhez látogass el a
helyszínre!
