A híd a hansági lecsapolási munkákkal egyidőben elkészülő Hansági-főcsatornán épült meg a XX. század elején. Különösen fontos szerepet játszott abban, hpgy az első világégést követően az új magyar-osztrák államhatár két felén gazdálkodók a csatorna két felére szorult területeiket elérhessék, könnyebben használhassák.
A Hansági-főcsatorna a lecsapolások után különösen fontos szereppel bírt az élővilág számára, hiszen az egyik olyan vizes élőhely maradt, ahol állandó vízviszonyok voltak, és számos növény és állatfajnak egyik utolsó menedék élőhelye volt a Hanságban. Ha a hídról elnézünk akár keleti, akár nyugati irányban, most is gazdag élővilág tárul elénk, elég csak a csatorna áttetsző felső vizében úszó halálományra, a vízen úszó szárcsákra, récékre, vízi tyúkokra és vöcskökre utalni, vagy a víz szélén táplálkozó kócsagokra és gémekre, és a csatorna felett cikázó szitakötőkre.
A történelmi jelentőségű eredeti hidat 1956-ban felrobbantották, a mostani már egy újjáépített modern híd, amelyen az Európai Unióhoz tartozó két ország polgárai és más látogatók gyalogszerrel és kerékpárral közlekedhetnek egyik országból a másikba mindenféle korlátozások nélkül.
De ez nem volt mindig így. A II. világháborút követően Magyarország nyugati határán is kiépült az aknazárral bővített ketrec, azaz a „Vasfüggöny”. És a híd is elvesztette korábbi jelentőségét. Nem volt rajta közlekedés, kivéve egy alkalommal, amikor, amikor 1956-ban az elbukott forradalom után menekültek tízezrei mentek át rajta, illetve a romjain a szabad nyugati világ felé Ausztriába.
Galéria
A teljes tartalom megtekintéséhez látogass el a
helyszínre!
