Kócsagvár

A Fertő–Hanság Nemzeti Park 1991-ben jött létre, közvetlenül a rendszerváltást követően, hogy a Vasfüggöny által korábban elzárt térség természeti értékeit és élőhelyeit megőrizzék, fenntartsák és bemutassák. Az osztrák oldalon 1992-ben alapították meg a Nationalpark Neusiedler See–Seewinkelt, amely a Fertőzug szikes tavaira is kiterjed. A közös magyar–osztrák nemzeti park ünnepélyes megnyitója 1994-ben zajlott. A magyar rész mozaikos szerkezetű: a Fertő-tájat, a Hanságot, a Rábaközt, a Tóközt és a Répce-árteret foglalja magába.

Az igazgatóság székhelye 1993 őszétől a Sarródon épült Kócsagvár, amelyet Koller József és Zambó Terézia tervezett. Az épület kialakításánál fontos szempont volt a természetes anyagok – elsősorban a nád és a fa – használata, valamint a táj múltjának és hagyományainak megidézése. Az egykor itt működő rév és csónakkikötő emlékére a tervezők halászfalura emlékeztető formavilágot alkottak, a főépület köré hat kisebb házat szervezve. Ezek homlokzati motívumait a Fertő menti falvak parasztházairól „kölcsönözték”, így a helyi közösség szimbolikusan jelen van a nemzeti park központjában.

A Kócsagvár nemcsak építészeti, hanem természeti értékekben is gazdag. A körülötte fekvő kiserdő és a mögötte húzódó nádas mocsár számos állatnak ad otthont. Tavasszal énekesmadarak sokasága tölti meg élettel a területet, a fákra kihelyezett denevérodúk is benépesülnek, sőt a padlástérben a denevérek mellett gyöngybagoly és kuvik is rendszeresen fészkel. Ezek a fajok együtt mutatják meg, hogy a Kócsagvár és környezete nemcsak a természetvédelem központja, hanem valódi élőhely is.

Hazánkban, így a Fertő–Hanság Nemzeti Parkban is, a természetvédelem feladatai öt fő csoportba sorolhatók: a hatósági munka szakmai támogatása, a védett területek kezelése és őrzése, a kutatások szervezése, a környezeti nevelés és tudatformálás, valamint a szelíd turizmus fejlesztése. Kiemelt jelentősége van az élőhelyek fenntartásának és rekonstrukciójának, hiszen a sűrűn lakott Európában alig maradt érintetlen táj. A hagyományos, extenzív gazdálkodási formák megőrzése hozzájárul a biodiverzitás fennmaradásához, míg az intenzív gazdálkodás káros hatásait jogszabályokkal és gazdasági eszközökkel szükséges visszaszorítani.

Galéria