A nagycenki hársfasor a Széchenyi-kastélytól indul, és a Fertőboz feletti dombsorig húzódik. A telepítés ideje pontosan nem ismert, de valószínűleg 1754 és 1760 között ültették, Széchenyi Antal felesége, Barkóczy Zsuzsanna kívánságára. Eredetileg mintegy 600 hársfából állt, hossza több mint két kilométer volt. A fasor különleges kertépítészeti értéket képvisel: az ún. allée vert típushoz tartozik, amelyben a két fasor között zöld gyep húzódik, és a sétálók számára nyugodt környezetet biztosít. A hársfasor jelentőségét már az 1930-as években felismerték, és 1942-ben természetvédelmi oltalom alá helyezték.
A hársfasor nemcsak történeti, hanem természeti értéket is hordoz. Az idős, odvas és korhadó fák számos védett állatfaj számára nyújtanak élőhelyet: különösen sok xilofág rovar, denevér és madár él itt. A fákat benépesítő élővilág miatt a terület fontos természetvédelmi helyszín, ahol a kultúrtörténet és az ökológia szorosan összekapcsolódik.
A Széchenyi család történetéhez is szorosan kapcsolódik a fasor. Széchenyi Antal gróf katonáskodása után építtette meg az új kastélyt, feleségével pedig nagy parkot alakítottak ki, amelyhez a hársfasor is tartozott. A fasor végében remetelak, majd később kápolna épült.
Galéria
A teljes tartalom megtekintéséhez látogass el a
helyszínre!
